Záró jelenet!

Sziasztok!

A blogger azt hiszi vicces, és tréfát űzött velünk. Ez a jelenet a zárófejezet befejezése lett volna, de valamiért teljesen kitörölte ott a formázást, és csak külön bejegyzésként tudtuk feltölteni. Nya mindegy, jó olvasást! =)

Mesélő szemszöge:

Leszállt az est, de ez nem jelentette azt, hogy a Mystic Grill forgalma megcsappant volna. Este nyolc után általában az inni vágyó felnőttek felváltották az ott lógó tinédzsereket. Legalábbis hétköznaponként.

Most sem volt ez másképp. A bárpultnál már ott üldögélt pár ember, akik az ivással múlatták el az időt. Sőt, nem csak emberek ültek ott. Egy vámpír is volt köztük. Katherine Pierce.

- Mit parancsol, kisasszony? – lépett hozzá a pultos. A lány rávillantotta a barna szemeit, majd végignézett a fiatal srácon.

- Legyen egy margarita. De dupla – tette hozzá, mire a pultos szemöldöke kissé felszaladt.

- Előtte mutatnál egy személyit?

Katherine elvigyorodott, majd mélyen belenézett a srác szemeibe.

- Nem, de te ezt nem bánod. Sőt, annyira bejövök neked, hogy te állod az italom – bájolta el áldozatát, mire annak ámuldozó kifejezést öltött fel az arca.

- Tényleg nagyon bejössz nekem. – A vámpírcsaj elkacagta magát.

- Hogy hívnak?

- Ted.

- Tudod, Ted, elég rossz napom volt. Kiderült, hogy egy nagyon jó barátnőmet megölték. Nem lenne kedved megvigasztalni?

- Naná, hogy lenne! – csillantak fel a srác szemei.

- Mikor végzel?

- Éjfélkor.

- Megvárlak – húzta mosolyra ajkait Katherine. – Csak siess a koktélommal.

A srác el is húzta a csíkot, a lány pedig unottan felsóhajtott. Túl könnyű volt.

- Csak nem alkoholba fojtod a bánatod, Katerina? – ütötte meg fülét egy borzongatóan kellemes, lágy férfihang, amin erősen érződött a brit akcentus. Ez volt az a hang, amiből ha álomból ébred is tudja, kihez tartozik. Ez...

Hitetlenül fordult meg, hogy meggyőződjön róla, nem hallucinál-e. De pontosan az állt mögötte, akire számított. Magas termet, aranyszőke haj, jóképű arc, sötétzöld szemek...

- Klaus... – suttogta döbbenten. - Már csak te hiányoztál - tette hozzá unottan. Hangjában érezhető volt a félelem... de ezt semmitmondó tekintette elrejtette.

- Úgy mondod, mintha tényleg egy kicsit sem hiányoztam volna neked - felelte pimasz hangsúllyal a férfi.

- Hát nem is... Csak hogy tudd, most ölték meg egy barátnőmet... Nem kell még egy valaki, aki fájdalmat okozzon...- húzta fel a szemöldökét Katherine. - újra - tette hozzá immáron halkabban.

- Nem gondoltam volna, hogy ennyire a múltban élsz, Katerina - ült le mellé a Klaus nevű férfi. - Egyébként részvétem.

- Nem élek a múltban, csak vannak emlékeim - hajtott fel egy pohárkával a lány. - Amúgy kösz - mondta félvállról, nem is feltételezve, hogy a pasi komolyan gondolta. - Iszol valamit, vagy csak rontod itt a levegőt?

- Téged kerestelek - jött az egyszerű válasz, mire ő nyelt egyet, de továbbra is higgadtnak mutatta magát.

- Engem? Miért? - nézett oldalra.

- Tudnom kell, hogy vannak-e még terveid Mystic Falls-ban.

- Miért érdekel az téged?

- Az nem fontos, csak válaszolj - komorult el a pasi, és jelentőségteljesen pillantott rá a vámpírlányra.

- Ahol én vagyok ott terv is van, Klaus! De ezt te is jól tudod - mosolyodott el Katie, és közelebb hajolt a férfihoz.

- Ez rám is igaz, kedvesem - mosolyodott el Klaus. - Szóval?

- Mondjam ki? Rendben. Végezni akarok a barátnőm gyilkosával... Vagy gyilkosaival, még nem döntöttem el.

A férfi mosolya nem tűnt el, sőt.

- Tudod, ezt sejtettem, de azért szerettem volna biztosra menni. Viszont az a probléma, hogy ezt nem engedhetem, kedvesem.

- Elsősorban Mr. Holmes-szal akarok végezni... Violet-en még csak gondolkodok... szóval döntsd meg, ha annyira akarod! - pattant fel a székéről Katherine, azonban alig lépett kettőt, az erős férfikéz már a csuklóján volt, és erősen rántotta vissza maga mellé.

- Tudod jól, hogy az én ízlésem... - habozott kicsit a pasi. - ...különb ennél - mosolyodott el, végignézve a lányon, aki nem bírta állni a pillantást. - Még mindig bájos vagy féltékenyen.

- Különb? Mennyivel különb? - terelte el a témát a lány - Na ne mond nekem, hogy nem fogod kihasználni az alkalmat... - sziszegte elég közel hajolva a pasihoz.

- Akárhogy is, ahhoz neked semmi közöd, kedvesem. Csak annyit kérek, hogy ha már annyira tervezgetsz, hogy ne állj az utamba. És jól tudod, hogy szépen kérni csak egyszer szoktam - simította végig Katherine arcát Klaus, majd felállt a székéből. A lány az ajkába harapott, a férfi pedig hátrafordult, és vigyorogva távozott a Grillből.

- Rohadj meg! - sziszegte utána a lány, de ebben a pillanatban megérkezett Ted.

- Mehetünk? - kérdezte a srác.

- Abszolút - bólintott Katherine, majd elhagyták az épületet.

Hát igen, lezárult egy új könyv.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de mi sokkal jobban élveztük írni, mint az elsőt. :)
És pont amiatt...
Büszkén jelentjük be, hogy lesz harmadik könyv is. Reméljük, várjátok azt is :)

Mi már megszívtuk magunkat új tervekkel és ötletekkel, szóval csak idő kérdése, és mire észbe kaptok, már folytatódnak a kis csapat kalandjai. Hogy ez időben mit jelent? Nos, szerintem nem ér meglepetésként titeket, ha azt mondjuk, hogy ismét számítani kell egy kis szünetre. "Kulisszatitokként" eláruljuk, hogy általában 1-2 fejezettel előttetek szoktunk járni, tehát amikor felrakunk egy fejit, a gépünkön már ott van az azt követő páros, de a 2. könyv végére ezt a jó szokásunkat sikerült sajnos levetkőznünk. Úgyhogy kell egy kis idő, hogy behozzuk a lemaradást.
De addig se szomorkodjatok, ugyanis ismerve magunkat biztos meglepünk titeket 1-2 videóval a szünet alatt. :)
Köszönjük szépen a lelkes kritikáitokat, a sok oldalmegjelenítést és a támogatásotokat! ^_^
Oh, és mindenkinek sikeres új tanévet! :)

Alice és Violet